A Biblia a magyar képzőművészetben
Mai háromkirályok
A legmerészebb és legfelrázóbb háromkirályok-ábrázolás azonban – mint Káin vagy az Annunciáció esetében is – festészetünkben Szúdy Nándoré.
A kis sámlin egy alma fekszik az elveszett paradicsom emlékeként. Az anya éppen szoptatja gyermekét – a paradicsom utáni korszakok valamennyi gyermeke, az ezredévekkel ezelőtti, természetesen maga Jézus is, a középkori, a mai csecsemők mind-mind „benne vannak” ebben az egyszerű beállításban, mely Szúdy Nándor festészetének 1949–50 utáni jellegzetessége. A volt Szőnyi-tanítvány egyrészt mestere útjain haladt, másrészt maga keresett új utakat Gauguin, Goya ihletésére, egyre bátrabb színvilágával, a mesei bájt és az élet szadizmusát ütköztető beállításaival.
Mint itt is: a tisztes szerénység anya-fia mögötti elrendezésében, a sötétfekete háttérből sötétkék sziluettek rajzolják ki a „mai háromkirályt”: a szegénységet, a gyógyszeres beavatkozás és az atombombával jelképezett háború „ajándékait”. Arany, tömjén és mirha helyett e hármat kapják, már bölcsőjük feletti fenyegető árnyként a mai világra születettek.
Ugyanebbe a látomásos jellegbe torkollik Szúdynál a menekülés témája, ahogy a XX. századi költészetünkben a háromkirályok-téma Babits Csillag utánjának megjelenítésében juthat az eszünkbe:
|
|
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itt hagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
„Aranyad tilos kivinni!”
szólna ott a vámos rám.
„Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.”
Százszor megállítanának –
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagú mirrhámmal
kenném véres lábadat.
|
