A Biblia a magyar képzőművészetbenA tékozló fiú példázata
„A példázatok példázata”, „a Biblia szíve” – így szokták nevezni Jézus egyik legmegragadóbb példázatát, melyet másik kettő után közvetlenül mondott el. Az elveszett báránynak, az elveszett drachmának és „az elveszett fiú”-nak (das verlorene Sohn) is nevezik egyes nyelveken. Mi azonban „tékozló fiú”-nak mondjuk, többségi háttérrel (the prodigal Son, l’enfant prodigue, el hijo prodigo). Az ember elveszett lény – a bűn és a nyomában járó hazugságok miatt kétszeresen is. A törvénytelenül, már az atya halála előtt kikért és eldorbézolt örökség útját az önigazolás évei tetőzték. A fiatal fiú árnyéka sem maradt önmagának (Rembrandt 1636-os rézkarca feledhetetlen: szinte egy elállatiasodott arcú férfi képe néz reánk), de a moslékosvályúig süllyedve is csak nagy sokára „szállt magába”, azaz ismerte el: ő maga hibázott, senki másra nem lehet áthárítani az állapotáért járó felelősséget. Innen, ebből a beismerésből, őszinte megbánásából indult el új élete. Méltatlansága tudatában, de atyjához kívánkozott, hogy beismerve vétkét, béresei közé fogadtassék vissza. „És felkelve, elment az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába esett és megcsókolgatta őt. És mondta néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! Az atyja pedig mondta az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozva a hízott tulkot, vágjátok le, együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Kezdtek azért vigadni.” (Lk 15:20–24)
A példázat a megbánás szükségességénél is jobban beszél Isten megbocsátó szeretetéről. (Hiszen ez utóbbi válthatja ki az előbbi emberi döntést.) S még van egy harmadik lényeges mozzanata is a példázatnak, de ennek a festészet történetében úgyszólván csak egyetlen feldolgozása létezik: az idős Rembrandt 1668–69-es olajfestménye (ma: Szentpétervár, Ermitázs), az idősebb fiú farizeusi viselkedése (külön fejezetben tárgyaltam ezt 2007-es Rembrandt-könyvemben). A magyar festészet Ferenczy Károly óta küzd ezzel a példázattal. Döntse el most az olvasó, hogy milyen sikerrel.
|
