A Biblia a magyar képzőművészetbenA pünkösd
Jézus életében nagyarányú eredményét nem látjuk működésének. Igaz, Galileában tízezrek hallgatták a Hegyi beszédet, vettek részt a négy-, illetve ötezer férfi megvendégelésekor (ami asszonyokkal, gyermekekkel együtt szintén több tízezer embert jelent), a jeruzsálemi bevonulást is ezrek élték át, többségükben éljenezve, de az is igaz, hogy ezekből pár nap múlva szinte senki nem maradt, a tanítványok is megrostálódtak, feltámadása után is maroknyi embernek, utána is csak mintegy ötszáznak jelent meg. Az ószövetségi ünnepkörben profetikusan megjövendölt nagy lelki aratás és hetek ünnepén (görögül pentekosztész, ötvenednap, innen a magyar pünkösd) következett be, a feltámadás utáni ötvenedik, a mennybemenetel utáni tizedik napon. Jézus jelenlétében három és fél év alatt sem jutottak egységre a tanítványok. Távollétében tíz nap is elegendő volt rá. A titok nyitját az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvashatjuk: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt. (...) És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” (1:14, 2:1)
Az igazi megalázkodás, az együttes ima alkalmai voltak ezek a napok, melyek elvezettek a legnagyobb csodához: a hívő emberek közötti egységhez, amiért Jézus a Getsemáne-kertben, nagy főpapi imájában fohászkodott (Jn 17. fej.). A Szentlélek a világ kezdetétől fogva „lebegett a vizek felett” (I. Móz 1:2). Már Jób könyvében ezt olvashatjuk róla: „Ha csak őmagára volna gondja, lelkét és lehelését magához vonná, elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba.” (Jób 34:14–15) Igazi befolyását azonban csak Jézus áldozata után tudta érvényesíteni. Ilyen értelemben írta János evangéliumában, jóval az események után, hogy „még nem volt Szentlélek” (Jn 7:39). A pünkösd ünnepén kiáradó Lélek kettős tüzes nyelvek formájában nyugodott meg az apostolokon és az ott egybegyűlteken. A kereszténység terjedésének kezdetévé vált ez az esemény.
Szántó Piroska 1974–76 közötti művészi Biblia-illusztrációit az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdonába adta. Ebből válogattak egy kötetre valót, s jelentette meg a Szent István Társulat 1987-ben. E sorozatból való a pünkösdi eseményeket felidéző színes krétarajz, melynek felső részén az apostollá választott Mátyással kiegészülvén, a tanítványi csapat, alattuk Mária, Jézus édesanyja, előtérben pedig Péter pünkösdi prédikációja a diaszpórákból Jeruzsálembe összesereglett hallgatóknak, akik közül aznap háromezer lélek tért és keresztelkedett meg. Az apostolok csakhamar a diakónusokkal osztották meg feladataikat, a vének (preszbiteroi) gyülekezetenkénti kijelölésével és felügyelők (episzkópoi) kiválasztásával. Az egyház fejének azt a Jézus Krisztust tartották, aki misszióparancsolatában minden teremtménynek üzente: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28:19–20) Szűcs Árpád pointilista technikával készült olajfestménye a történelem lefelé hajló menete (lépcsők) fölé a lélek nagy műveit állítja (gótikus ívek), a természet mindig biztos, noha halk jelenlétében (hegyvonulatok).
|
